A következő mozaikkockák valódi emberekről szólnak. Megváltoztattam néhány körülményt, hogy senkire ne lehessen ráismerni, de nem kitalált figurákról beszélek.
Az első pár öt éve él együtt: a nő közelít a hatvanhoz, a férfi a harmincas évei elején tart. A nő több váláson van túl, egy nagy takarítóvállalat tulajdonosa. A férfi – úgymond – most éppen nem dolgozik: délelőttönként edzőterembe és szoláriumba jár, délután haverokkal sörözget, esténként otthon van a párjával. A nő vigyáz az alakjára, egészségére: reggelente fut, gondosan megválogatja ételét-italát, figyel rá, hogy ősz hajszál ne rontsa az összképet, rendszeresen jár kozmetikushoz, fiatalosan öltözködik. A férfi néha zsebpénzt kér és kap. Olykor kisebb-nagyobb ajándékot is. Étteremben a nő az asztal alatt csúsztatja a kezébe a tárcáját fizetéskor. Elvannak; nem éppen boldogok így együtt, de azért jobb, mint egyedül. A nő azt mondja, nincs szíve kirakni a férfit, akinek akkor haza kellene költöznie a mamájához.
A második pár tíz éve van együtt. A férfi túl a hetvenen, a nő negyven múlt. Üzleti kapcsolatnak indult, aztán egymásba szerettek. A nő korábban nem volt házas, a férfi többször is. Amikor megszületett az első gyermekük, a barátok és ismerősök felszisszentek: volt, aki aggódva, volt, aki rosszallóan. „Tudom, hogy az unokám lehetne, de olyan boldogok vagyunk” – mondta a férfi, amikor összefutottunk, és ő babakocsit tolt. Aztán három évvel később megszületett a második gyerekük, és a világ elfogadta, hogy úgy látszik, ez egy működő kapcsolat.
A harmadik párosban a nő a város egyik csúcskategóriás éttermének tulajdonosa, ennek megfelelő jövedelemmel. Lányai már felnőttek, kiröppentek a családi fészekből, férjére pedig, aki egész nap otthon ül, nincs sok gondja. Készül: cégvezetési szimulációs programokkal tanulja a vállalatirányítást. Már több mint tíz éve. Állítólag egy nap majd élesben is kipróbálja. Addig a felesége eltartja: szereti és becsüli. Nem rossz ez így nekik. A feleség tizenkét évvel idősebb a férjnél; a korkülönbség nem szembetűnő, szépen összeöregedtek.
A negyedik párt két úr alkotja. Az idősebb hetven fölött jár, a fiatalabb még csak negyvenes. Sokat veszekednek, többnyire csip-csup ügyeken, de erős érzelmi szálak kötik őket egymáshoz. Kapcsolatuk kiállta az idő próbáját, tizenöt éve élnek együtt. Anyagi gondjaik nincsenek. Környezetük megszokta és elfogadta őket. Az idősebb férfi valaha nős volt, gyermekei rendszeresen velük ebédelnek vasárnaponként, együtt főznek. Nincs ugyan családi idill, de a korkülönbség a legkisebb gondjuk.
Az ötödik pár hol szakít, hol újra együtt vannak. A nő a hatvanas évei derekán jár, a férfi harmincas. A nő réges-rég elvált; gyermekei és unokái szeretik, sok időt töltenek együtt. Kapcsolatáról a gyerekei semmit nem tudnak. A férfi is titkolózó alkat. Felesége és hároméves gyermeke van, akikhez erősen ragaszkodik, úgymond, bármit megtenne értük. A nőhöz szinte földöntúli szenvedély fűzi. Talán szerelem is, de ami a meghatározó, az a nemi vonzalom. Mindketten úgy érzik, életük legjobb szexpartnerét találták meg a másikban. Időről időre mégis szétválnak: a szakítást mindig a nő kezdeményezi, az újrakezdést a férfi.
A hatodik pár nyolc éve él együtt. A köztük lévő korkülönbség nagyjából húsz év. A férfi elvált ember volt, három felnőtt gyermek édesapja, amikor egy többnapos céges tanfolyam második estéjén a nő bekopogott a szállodai szobájába. A nő néhány hónap múlva áldott állapotba került, majd ikreknek adott életet. A férfi örült a két kisfiú érkezésének, de az ifjú szülőkre háruló felelősség és feladatok kissé megtépázták az idegeit. Rosszul alszik, reggel kimerülten kászálódik ki az ágyból. A nő szívesen vállalna még egy gyereket, de a férfi hallani sem akar erről.
A hetedik párban a férfi és a nő között évek óta nincs fizikai kapcsolat. A nő nagyműtéten esett át, és utána egyszerűen kihunyt benne a vágy. Szelíden nógatta a férfit, hogy nyugodtan tartson barátnőt, ha akar. A férfi azt mondta erre, hogy nem vágyik más társaságára. A férfit kicsit zavarja, hogy a nőt sokszor az anyjának nézik ismeretlenek. Egyszer a férfi javasolta, hogy hívjanak valakit harmadiknak, hátha az meghozná a nő kedvét, de a nő ezt kedvesen és határozottan elutasította.
A nyolcadik pár férfi tagja magával viszi fiatal és vonzó feleségét még az üzleti találkozóira is. Büszkélkedik vele. „Ő az én legszebb ékszerem”, mondja, és kérés nélkül elárulja, hogy ő maga már betöltötte a nyolcvanat, de a felesége korát diszkréten elhallgatja. Már az is rendkívüli, hogy valaki ebben a korban ilyen aktívan dolgozzon. És az sem mindennapos, hogy egy évtizedekkel fiatalabb nő olyan rajongással nézzen a férjére, ahogy ez a hölgy szokott. Láthatóan boldogok.
A kilencedik… meg a tizedik… Mindenki ismer ilyen párokat, igaz? A társadalom olykor rosszallóan nézi őket. Pedig nem az életkor dönti el, kivel lehetsz boldog, és kivel nem.
Dávid Péter
