“Vártok-Baranyi Diána (Dini) vagyok, 2 nap múlva éppen pont 35 darab éves.”
“A vezetéknevem hosszú, szokatlan, olykor bonyolult. Cserében tele van tisztelettel, hálával, végtelen szeretettel.”
“A Vártok: nagyapám családneve.”
“A Baranyi: nagymamámé.”
“Volt nekem rövid nevem is, de kb. minek, hiszen az apámmal semmilyen kapcsolatot nem ápoltunk, soha.”
“27 évesen, amikor megszületett a fiam, úgy döntöttem, valóra váltom gyermekkori álmomat, és felveszem azon emberek nevét, akik 3 éves koromtól a szárnyuk alá vettek, szerettek, neveltek, óvtak, féltettek, támogattak, kitartottak velem/mellettem.”
“A minisztériumtól nagyon gyorsan megkaptam a névváltoztatási engedélyt. Pillanatok alatt válhattam eggyé a nagyszüleimmel, akik valójában a szüleim!”
“Most nagyapám 76, nagymamám 80, a fiam 8 éves.”
“Papám nyugdíjas, műszaki rajz szakos tanár, a mamám, a (!) mai napig (!) praktizáló, dolgozó orvos.”
“Náluk tapasztaltabb, bölcsebb, okosabb embert még nem sodort elém az élet! Olyan egészségnek örvendenek, ami által a fiam, Ádám, sokszor alhat náluk, elutazhat velük, minden rendelkezésre álló időt velük tölthet, ami én tőlük kaptam, azt most a fiam is megkapja. Ennél szerencsésebb nem lehetnék.”
“A fiam issza a szavaikat, tiszteli őket, tisztában van a korukkal, vigyáz rájuk.”
“A karantén alatt nem találkoztunk, csak ablakon át. Ádival gondoskodtunk róluk. Mindig küldtünk képet, videótelefonálást indítottunk, bevásároltunk. Mindent megtettünk, ami belefért a szabályos karantén életbe.
Amikor vége lett a tilalomnak.. még akkor is alig mertünk hozzájuk érni. Aztán Ádám nem bírta tovább, muszáj volt megölelnie a dédapját, és a dédmamáját is!”
“A fiammal ölelésből élünk! Az öleléseink legdrágább darabja a mamámé, és a papámé!”
“A képem: nagyapám ‘rutin’rákkal vonult be műtétre, a kórházba, április végén.”
“Mamám másfél hétig egyedül volt. Papámmal sokat beszéltünk, naponta többször. Mamámhoz pedig mindennap átmentünk. Az egyik napon, Ádival kitaláltuk, óriásbuborékozzunk a mamával. És itt a kép, csatoltam. 8 éves és 80 éves. és utóbbin is a gyermeki mosoly. ezen kép készültekor papámról már tudni lehetett, hogy sikeresen operálták meg, már csak arra vártam, hogy mikor mehetek érte.
Most mind a ketten jól vannak, egészségesek.”
“VELÜNK VANNAK!
Vagy inkább mi vagyunk velük! Mert a legszerencsésebbek vagyunk, hogy velük lehetünk!”
