Mostanában ez és a hasonló címek valamiért ismétlődően elém kerülnek a neten; nyilván nem véletlenül akad meg rajtuk a szemem. Már a járvány előtti korszakban is zavartak, most meg különösen irritálnak. Ne tessék állandóan az orrom alá dörgölni, mennyire kitett vagyok ilyen-olyan kórnak, tudom én azt magamtól is. Szerintem inkább az lenne a jó reklámszöveg, hogy „Ha meg akarja ünnepelni a százhuszadik szülinapját, ezt tanácsoljuk”. Lehet, hogy valamilyen gyerekes dacból arra az információra is fittyet hánynék, ahogy a fent idézettekre, de esetleg mégis, duzzogva, bele-beleolvasnék, mitől javulnak az életesélyeim.
Tudom ám, mert még nem vagyok teljesen zizi, hogy minden vitaminnál, gyógyteás löttynél, ráolvasós hókuszpókusznál többet ér a testmozgás. Csak ne lennék ilyen átkozottul lusta… Na, erre mondja velem egykorú ifjú barátom, hogy „Ha még mindig nem kezdtél el rendszeresen mozogni, öregem, az azt jelenti, hogy még nem fáj eléggé”. Sajnos, be kell látnom, igaza van. Ő hetente háromszor kocog. Mondjuk az irány bíztató: mostanában én is minden nap sétálok vagy öt kilométert, fülemben a streaming applikáció jóvoltából Mozart duruzsol, és közben erősen készülök az első találkozóra a gyógytornásszal. Most még életben vagyok (ugyebár a régi vicc szerint, ha reggel úgy ébredsz, hogy semmi fájdalmat nem érzel, kezdhetsz aggódni, hogy élsz-e még egyáltalán; hát, jelentem, nekem még nincs miért aggódnom…).
A másik, még nálam is kevésbé fiatal barátom szerint „A gyógytorna nem kellemes, sőt, nagyon fájdalmas eleinte, ám egy idő után újra tudod jobbra-balra forgatni a fejedet és le tudsz hajolni bekötni a cipőfűződet”. Na, ezt hívom én pozitív ráhangolásnak! Ez nem ijesztgetés, hanem a remény megcsillantása kialvatlanságtól karikás szemem előtt: ha elmúlna a hasogatás itt meg ott, biztosan végig tudnám aludni az éjszakákat…
Tehát igenis számít, hogy biztatással vagy ijesztgetéssel segítenek elűzni a restségemet. Tessék engem finoman ösztökélni, szeretettel nógatni és javulást ígérni – és akkor megmoccanok végre. A saját érdekemben.
Dávid Péter
