Nemzedékek konspirációja

A szűk kis mellékutcát megülte a köd, csak egy árván pislákoló lámpa világította be sárgás fénnyel. A környék teljesen kihaltnak tűnt, semmi mozgás, semmi nesz. Egy szürke Toyota lassan bekanyarodott a mellékutcába, és lefékezett az egyik ház előtt. Utasainak arcát diszkréten takarta a félhomály. Felröppent egy madár. Talán bagoly; biztosan éjszakai portyára indult. Mintha csak erre a jelre várt volna, a kapun kilépett egy fiatal kámzsás férfi és egy takaróba burkolózott fiatal nő, utóbbi két kézzel csomagot egyensúlyozva. Odaléptek a csomagtartóhoz, amelyet ebben a pillanatban belülről kinyitottak. A nő a kezében lévő valamit óvatosan behelyezte a csomagtérbe, és férfi kivett onnan egy másik csomagot. Halk kattanással lecsukták a csomagtartó tetejét. A férfi biccentett, majd mindketten szó nélkül sarkon fordultak, és határozott léptekkel visszamentek a házba. A sofőr gázt adott, az autó nesztelenül elindult. Éjfélre járt.

A fenti történet nem egy krimi lapjairól való. A jelenet Anya és Fia játéka, egy konspirációs akció, csak önmaguk és egymás szórakoztatására. Anya előre elküldte az utasítást SMS-ben: „A cucc a csomagtartóban lesz. Nem szállunk ki: bentről felnyitjuk, ti beleteszitek a szajrét, kiveszitek a cuccot, mi elhajtunk. Fedett művelet, hármas fokozat.” A Fiú vette a lapot, a terv óramű pontossággal működött. Szerettek játszani.

Az előzmények:

A Fiú (aki már nem gyerek, hiszen közelebb jár a harminchoz, mint a húszhoz) imádja Anyát, de sajnos roppant elfoglalt. Ha Anya felhívja, általában nem veszi fel a telefont. Anya nem haragszik ezért: megértő, de persze kicsit szomorú. A Fiú üzenetekre sem mindig reagál. Naphosszat keményen dolgozik, esténként már annyira kimerült, hogy csak videojátékokra futja az erejéből vacsora után. A Fiúnak pompás humorérzéke van és vérbeli komédiás, a családi összejövetelek fő mulattatója. Barátnőjével lakik albérletben, nem messze Anyától. Nyár vége óta mégis ritkán találkoznak a járvány második hulláma miatt. Ha néha eljönnek látogatóba, olyankor a teraszon látják vendégül őket: tisztes távolságban ülnek külön asztalnál, nehogy megfertőzzék Anyáékat. Ezt nem lehet megszokni: nincs puszi, nincs ölelés, a fizikai távolság tartása szó szerint érvényesül. A Fiú ebből is idétlen vicceket farag persze; Anya hálás közönség, a barátnő úgyszintén. Szóval, hosszú napokig semmi, utána váratlanul berobban a Fiútól valami, és Anyának szabad adnia valamit cserébe, és persze boldog, hogy adhat.

Amúgy a Fiú törődik Anyával. „Féláron adják a mandulatejet a nagy boltban, hányat vegyünk nektek?” – írja váratlanul, amikor bevásárolni megy a barátnőjével. Máskor meg ezt: „Ti csak ne menjetek sehová, majd mi kiváltjuk azt a gyógyszert!”. Aztán hosszú napokig semmi. Csönd. Ám egyszer csak hívja Anyát, este tíz tájban. Ritka alkalom. Közli az ajánlatot: húslevest főznek, óriási adagot, és ha Anyáék eljönnének érte, szívesen adnának belőle. Anyának sem kell kétszer mondani, máris ugrik. Még nem az autóba, hanem villámgyorsan nekiáll palacsintát sütni. A Fiú kedvencét. Külön almásat is, mert a Fiú barátnője meg azt szereti. Kitalálja a játékot, elküldi az SMS-t. A Fiú most válaszol: „Tizenegy felé kész a szajré” – írja, és Anya is igyekszik, hogy addigra a cucc is kisüljön. Házi baracklekvár, mák, kakaó és persze alma lesz a tekercsekben. A cucc (=palacsinta) zárható műanyagdobozba kerül. A szajrét (=húslevest) addigra belemerik egy közepes méretű fazékba.

És indulhat a titkos akció!

Dávid Péter