Sokszor téma volt az elmúlt hónapokban, hogy milyen változásokat hozott/hoz az oktatásban a járványhelyzet miatt bevezetett távoktatás. Elemezték már és még fogják is, hogy a magyar pedagógus-társadalom megfelelt-e a kihívásoknak, kaptak-e elegendő segítséget, sikerült-e minden iskolában megfelelően kezelni a helyzetet. Azt nem nagyon vitatja senki, hogy a jövőben más lesz az oktatás akkor is, ha visszaáll a régi rend, és a gyerekek, fiatalok bejárnak a suliba, hogy ott végigüljék az órákat. Sokan úgy látják, hogy a kényszerű online oktatás egy késve megtett intézkedés volt, amit már korábban meg kellett volna lépni. Hogy miért? Kis ízelítőt adunk Varga István László tanulmányának segítségével.
A változás mindig jelen volt a világban, de míg korábban évszázadok, vagy évtizedek telt el egy-egy meghatározó újdonság megjelenése között, az ezredfordulót követően exponenciális a változás üteme.
„A Z generáció már „kisgyerekként találkozott a digitalizációval, és ez teljesen természetes volt a számára. Nincs ez így a mai 40-50 évesek esetében, és ezért (is) nagyon fontos a pedagógusok felelőssége, hiszen egy átlagos képző pedagógus ma nem feltétlenül 28-30 éves korú, aki már az életének legalább egy harmadában rendelkezett (volna) ezzel a 10 éves digitális tapasztalattal. Neki mindent meg kell tanulni, el kell sajátítania ezt, amely nem is oly természetes, mint gondolnánk. Mert, ha nincs ennek tudásnak, tapasztalatnak a birtokában, akkor hogyan fogja megérteni és képezni a jövő nemzedék pedagógusait? – ez egy hatalmas paradoxon. A digitális világban – sokszor – tapasztalatlan tanárok képeznek a virtuális és digitális világban jártas Z generációs fiatalokat. A digitális világot részben ismerő pedagógusoknak hatalmas kihívás megérteni azt, amibe a Z generáció gyermekei már beleszülettek. Elmagyarázhatatlan a különbség. Mindegyik generációnak más és más a valósága. Ráadásul a Z generáció részben már a kiterjesztett valóságban él. Talán ezért is az egyik legfontosabb feladat a fiatalabb kollégák tudatos bevonása a közös képzési folyamatokba. Hiszen ők időben és szerzett tudásban is közelebb vannak a Z generáció gondolkodásához.
/…/
A Z generáció tagjai hamarosan tömegesen végeznek az egyetemeken, majd meglepően gyorsan vezető beosztásokba kerülnek vagy start-upokat és előremutató vállalkozásokat indítanak. Hiszen a következő 15-20 évben mindenki, aki él és mozog, a digitalizációval lesz elfoglalva. A mai 50 felettiek pedig már nem tudnak ennek a folyamatnak az élére állni.
A Z generáció digitális bennszülöttei nagyon gyorsan nőttek fel, rengeteg, feltérképezhetetlen, agresszív hatás érte és éri őket, ráadásul mindez sokszor idő előtt. Sajnos nem ismerjük ezeknek a hatásoknak a hosszú távú következményeit, hiszen sokszor nem is tudunk róla, így még feldolgozni sem tudjuk. /…/ Csupán azt tudjuk, hogy ők most eléggé magukra vannak hagyva a világban.
Gondoljunk csak arra, amikor egy egészen fiatal gyermek pl. 11 évesen pornót néz, nem érti, mit lát, és nem is tudjuk, mire gondol. /…/ Ahogyan azt sem, milyen hosszú távú hatást gyakorol rá… De említhetném a weben látható erőszak bármelyik formáját. Ez nagy küzdelem lesz az emberiség számára. Lesz egy magányos és elhagyatott generáció, amelyiknek nem tudtuk fogni a kezét.
Hatalmas feladat vár a képző pedagógusokra, a Z generáció helyes pályára állításában, hogy biztonsággal átvezessék az emberiséget egy új digitális korba.
/…/
A Z generáció egy egészen új technológiai elit csoport lesz a fokozatosan elöregedő európai társadalmon belül. Ők már a közösségi megosztást élvezik. Nem birtokolni akarnak, hanem használni és megosztani. Nekik az jelenti a munkát, ami élvezetet jelent számukra. Szívesen és vidáman teszik a dolgukat. Számukra már teljesen megváltozott a munka fogalma. Ők az úgynevezett Smombik: Smart + zombi. Multitaszkosak és nagyon gyorsan tudnak váltani a dimenziók között /…/ Számukra igazán természetes a tanulás és a gyakorlati tapasztalatok folyamatos elsajátítása. Nem kell majd újra beülniük az iskolapadokba, hiszen ki sem szállnak onnan. Az életük permanens tanulási folyamat lesz. Számukra természetes dolog lesz az életen át tartó tanulás víziója. Ráadásul maga az oktatás, a tanulás is robbanásszerű változás előtt áll. Számukra gyorsan közeledik egymáshoz a valóságos és a virtuális világ, amely idővel egyre jobban összeolvad.”
Varga István László: A korszakváltó Z generáció, avagy a modern pedagógiai képzők felelőssége és lehetőségei a digitális nemzedék új pályára állításában… (1. részlet)
